Az állatportrérajzok népszerűsége töretlen, nem véletlenül!
Hiszen ezek a műalkotások örökítik meg az utókornak (is) 1-1 élő vagy már eltávozott állat jellegzetes vonásait, melyek által külsőségeiben azonnal felismerhető. Tulajdonképpen a portré készítésével memorizáljuk egy házi kedvenc vagy szívünkhöz közel álló állat, esetleg nemzeti állati jelkép portréját a jövőnek.
Hatalmas figyelmesség, ha ilyen ajándékot kaphatunk!
Az állatportrékat kérhetjük ceruzarajznak, festménynek, de akár kerámiaszoborként vagy féldomborműként is.
A művészek időnként az alkotás öröméért vagy a portfóliójuk bővítése céljából is készíthetnek különféle állatportrékat. Rendkívül jó tanulmány és lenyűgöző téma is egyben az állati test és arc ábrázolása.
Önállóan is elkészíthető például egy ló portréja, de lovasával együtt is, illetve egy egész kutyacsaládról is zseniális alkotás születhet, továbbá a háttér megléte is rengeteget változtathat a összhatáson! Van, amikor viszont előnyösebb, ha nincsen háttér, mert elvonná a figyelmet a lényegről: ez mindíg egyedi döntést kíván.
Az állatok ábrázolása nem puszta dukumentálás, hanem a művész szemén keresztüli sajátos látványvilág.
A portré stílusát tekintve lehet elvont, reális vagy reprezentatív.
Az elvont állatportré készítésénél a művész egy különleges absztrakt világ irányába kalandozik, a hagyományos valóságábrázolás szabályait maga mögött hagyva. Az 1. világháború idején kezdett kibontakozni, mely mára kiteljesedett irányzattá forrta ki magát, nonfiguratívnak is szokás nevezni. Ide tartoznak például az expresszionizmus, kubizmus, futurizmus műalkotásai is.
Reális ábrázolásnál a lehető legvalóságosabb képalkotás a cél, a hiperrealisztikus stílus ennek egy speciális ága, melynél fotóminőség pontossággal ábrázolják a lovat, kutyát, cicát, illetve más háziállatokat, de akár kakast, tyúkot, vagy egzotikus állatokat is, mint kígyó, elefánt, tigris…
A reprezentatív állatportré a modell tekintélyére (például ha totemállat vagy szimbólum) és személyiségére helyezi a hangsúlyt. A reális ábrázolás mellett az állat értékeinek és sajátosságainak bemutatása is feladata.
A magam részéről nagyon izgalmasnak találom a kubista és a szürreális ábrázolásmódot.
Igen ám, de ma már könnyedén dolgozhat egy portréfestő vagy portrérajzoló csodálatos minőségű fotográfiákból, ráadásul válogathat közöttük szinte bármely modelljénél. De nem volt ez mindíg így! Az 1800-as évek előtt bizony csak a portréfestők munkáira számíthatott, aki valakiről hiteles vagy egyáltalán bármilyen arcképet szeretett volna látni.
A 19. században viszont megjelent a fotográfia művészete!
Ez forradalmi folyamat volt, s szükséges is, mert az emberek már tömegével igényelték a valósághű ábrázolásokat a képzőművészeti szobrok és festmények mellett. A polgári réteg realista világlátása is erősen kiáltotta ezt az igényt.
A hagyományos művészetek mellé bekerült tehát ez az optikai-vegyészeti technológiával működő új formavilág. Bizonyára akkoriban keltett némi riadalmat a művészek körében, de ma már nagy hálával köszönjük ezt a hatalmas segítséget az alkotómunkáink során.
Érdekes, hogy jelen korunkban kifejezetten luxus ajándéknak számít egy portré elkészíttetése, talán jobban, mint régen.
Szinte kivétel nélkül különleges alkalommal kapunk ilyen felkéréseket, de ez így is van rendjén: legyen súlya a több generációs állatportré festményeknek.
Van egy igen sajátos portrékészítési irány, posztumusz portré a neve, s elhunyt szeretteinkről vagy elpusztult házi kedvenceinkről alkotjuk. A rendelkezésekre álló fotók, videók és a gyászolók leírásai alapján végezzük a munkát. Igen érzékeny lelkileg, hiszen sokszor a frissen gyászoló, szomorú családtagoktól, barátoktól kell kérdeznünk éppen arról, akit gyászolnak. Nagy türelmet és tapintatot igényel a feladat, viszont megnyugvás Számukra, amikor elkészül és kicsit mindíg Velük lehet így a portréalany.
Némely festőművész önarcképet készít, van, aki életében egyet, más többet is, megint mások egyet sem. Ezt sok esetben tükörből festik, de ezt is lehet fotó alapján. Mindíg különleges élmény, ki hogy látja saját magát ahhoz képest, ahogyan mások látják Őt.
Milyen méretben szoktak állatportrékat festetni vagy rajzoltatni?
Az állatportrék is, ahogy az embereket ábrázolók is, mindenféle méretben készülhetnek. Régebbi időkben divatos volt a miniatűr portrék kérése, melyeket előszeretettel ábrázoltak guache, akvarell vagy zománc segítségével, az alkotás maga pedig elefántcsontra, állati bőrökre vagy más felületekre került rá.
Ám ugyanilyen indíttatásból készültek több méteres mesterművek is.
