A Kerecsen Art, mint névválasztás, egyáltalán nem a véletlen műve volt!
Közös Utam a képzőművészettel már gyermekkoromban kezdődött. Mondhatni, ha akartam, ha nem…tipikusan nem sokat tudtam tenni ellene, olyan erős késztetésem volt mindig is az alkotásra.
Sosem tudtam keretek közé szorítani mindezt, mindenféle technika érdekel máig és amik leginkább a „kezemre esnek” vagy amik valamiért rabul ejtenek, azokat szoktam vegyíteni. Szeretek kísérletezni, játszani a határok szélén, hisz csak így juthatunk új tájakra!
Honlapom neve pedig az ősi magyarság iránti eltéphetetlen kötelékemből alakult és egyik nem titkolt célom ennek népszerűsítése. A kerecsensólyomra esett a névválasztásom, ebből lett a kerecsenart elnevezés.
S hogy miért?
A sólyom a magyarok egyik legfontosabb szimbóluma nemzeti hovatartozásukban.
A mágusok (magyarok) szent állata a kerecsensólyom volt, ám később a hunok szent madara, a turul egybeolvadt vele.
„.. a solymárok ünnepén, amelyet a régi nyelvben karácsonynak (kerecseny) neveznek” – „sok nép viszi oda madarait, amit a mágusok megáldottak”.
„ … karácsonykor a lakosság a táltosok vezetésével a ’fiatal sólymokat avatja’
Hórusz-szem, azaz udzsat-szem
Külön gyönyörűség Számomra, hogy bár eddig is csodálatos tudást őriz, ám tovább fűzve… a kerecsensólyom a „mindent látó udzsat-szem” a távolba látás és a sebezhetetlenség szimbóluma, s ezért nagy becsben tartott amulett.
A Sólyom szeme a Nap szeme, mely mindent megvilágít. Legmagasabb énünk visszatükröződéseként ő a mindent látás, a mindent tudás és minden létezés. Az élet és a szent utak védője, aki ihletet ad. Üzenete, hogy tiszta tekintettel az összes dimenzión át a dolgok lényegébe láthatunk.
A MAGYAR SZENT TURUL MADÁR
TU – URÚ – LU = teremt – védelmez – ember =
VILÁG TEREMTŐJE ÉS VÉDELMEZŐJE
„A kerecsen szó minden íze magyar elemekből áll, s egész szerkezete számos példával bizonyított magyar nyelvhasználaton alapszik, úgy hiszem, senki sem fog magyar eredetijén kételkedni.”
(Cuczor Gergely, 1800-1866)
A sólyom mindig is bennünk élt
„A rómaiak tévednek. Nem ismerik a sólyom bátorságát, harciasságát. Többször megfigyeltem már, hogy a kerecsensólyom elűzte a magasban keringő sasokat a kedvenc vadászterületéről.
A sólyom sokkal kisebb, mint a sas, de ügyesebb és harciasabb.
– Ezért választottuk a sólymot?
– Nem választottuk.
Mindig is bennünk élt.
A sólyom a hun lélek számára sokkal több, mint madár.
Atilla – Hun üzenet
Eddig 3 Mestert kaptam az Élettől…
Az egyikük a középiskolai rajztanárom volt. Amit technikailag, művészetileg tudok: mindent Tőle kaptam. De azt tudjátok, hogy semmi sincs ingyen!
Egyik Mesterem sem mosolyokkal tanított! Rengeteg fájdalommal csiszoltak rajtam.
Egy alkalommal festményt készítettünk. Részemről nehéz, általam utálatos téma, mégis erőt vettem magamon és szívem-lelkem beletettem.
Már épp elégedetten hátra dőltem volna, hogy elkészültem…ekkor odajött, ránézett, villant a szeme és hirtelen tíz körömmel lekaparta az egészet!
Levegőt sem kaptam, azt hittem, ott helyben megnyílik a föld alattam és elsüllyedek, megszűnök létezni és mindennek vége! Még most is huszon éve már a hideg kiráz ettől az élménytől és sírhanékom támad…annyira fájt!
Miután végzett a lekaparásal, közölte, hogy csináljam meg újra! Hebegve kérdeztem: …de miért?
Nem válaszolt, ott hagyott az összes fájdalmammal, kétségbeesésemmel, kiüresedett lelkemmel…és alig volt már idő az aznapi rajzolási időnkből. A tanulótársaim is döbbenten lefagytak, néma csend lett onnantól.
Nem mindenkivel volt ugyanis ennyire szigorú, kemény és kegyetlen… A lényeg, hogy megcsináltam, de nyeltem a könnyeimet végig, alig láttam a sírástól a képet… Fogalmam sincs, hogy sikerült elkészítenem. Amikor látta, hogy kész vagyok, odajött, a képre rá sem nézett és átölelt!
Halkan oda súgta: soha többé ne félj elrontani! Egy életre belém égette a leckét! Sok művész ugyanis itt reked meg: félnek hibázni, elrontani és nem rajzolják-festik tovább egészen addig, amíg a kép olyan nem lesz, amilyennek legbelül látom.