Hogyan történik az alkotás?
Sokat gondolkoztam azon, hogy a rajzolás és a festés hányféleképpen értelmezhető, magyarázható, mint alkotási folyamat.
Nézhetjük onnan is, miszerint puszta agymunka.
Folyamatosan a következő egyszerűnek tűnő döntések millióit hozzuk:
melyik színnel, hová, milyen erősen, mennyire kenjük, mivel vigyük fel, hány rétegben, milyen formájúra, ellenőrzés jó-e, javítás, módosítás…
Ezek rengetegszer egyetlen kép, rajz, festmény során!
De hát ettől még nem alkotás, ettől még nem élő..ugye…
Maguk a művészek sem értik, érthetik igazán, inkább csak átéljük, s tesszük, mert nem tehetünk mást: olyan erős a késztetés, bizsereg a kezünk, hogy rajzolni/festeni kell, egyre több képet álmodunk meg és egyre gyorsabban, ha nem alkothatunk valamiért.
Talán ott rejlik az Alkotás Titka, hogy a fenti kérdések egy idő után egybefolynak térrel..idővel…vászonnal…a kezünkkel…ecsettel…a szemünkkel…agyunkkal és a lelkünkkel…s hirtelen feleszmélünk, hogy ELKÉSZÜLTÜNK!
A lényeg a tudatunktól elbújtatva munkál Bennünk.
Portré készítésekor egyetlen dologra szoktam külön és bármennyi figyelmet szentelni: nem a szem, hanem a tekintet!
Ugyanis ettől kel életre a képem! Ha ez nem stimmel, nem lesz meg az az érzésem, hogy ki merem adni a kezemből a portrérajzomat, tájképemet, vagy éppen ami megszületett ott és akkor.
Aztán idővel rájöttem, hogy van, amikor hiába gondolkozom olyan dolgokon, amikre szavak sincsenek és tényszerű válaszok sem.
Miért szeretem annyira ezt az alkotásomat?
Ez a Russel Crowe-ról készült portrém az egyik nagy kedvencem, nem csak a Gladiátor című film miatt.
Egy teljesen laza pillanatnak tűnt, amíg elkészült, mint ahogy a vajat kenjük a kenyéren.
Nem merültem ki a végére, alig emlékszem bármire is.
Így a legpihentetőbb képet készíteni, csak ez nem mindíg irányítható így.
A másik dolog, ami miatt örömmel nézek erre a ceruzarajzomra, hogy sikerült többé-kevésbé a fotót is olyan módon elkészítenem róla, ami a valóságot tükrözi.
Hiszen a festő egyik legidegőrlőbb feladata: valósághű fotót készíteni a rajzáról, festményéről.
Egy picit bejátszik a fény bárhonnan és már egészen máshogy néz ki.
De a lényeg:
csak tegyük, amire valójában születtünk, s mind csodákat teszünk!
